Hát elkezdõdött....

[2004 augusztus 27.]

Ericsson-os barátoktól kapott búcsútorta, felirata: 'mv /home/ethsbo /export/niagara/tmpsbo' [move from to]

Augusztus 25-ére nagyszabású kertipartit szerveztem. Jó sokan voltunk (~50), s azt hiszem a hangulat is jó volt.
Budakeszin az Ágostonék hétvégi telke ideális helyszínt biztosított ehhez. Utólag is köszönet érte.

Gyõri Lacit, pannonhalmi osztálytársamat kértem meg a pörkölt megfõzésére, akinek már nagy gyakorlata van e téren.
Az arányok érzékeltetésére csak annyit, h 12 kg marhalábszár került felhasználásra.
Nem szabad elfelejteni, h hugom, Zsófi vezetésével a másik hugom és az unokatesóm díszítette fel kertet.
S a szponzorok között meg kell említeni Olivért is, aki reflektorokat, ill. Gáborékat, akik a fáklyákat biztosították.

Sajnos éjfél után elmosott az esõ minket, de addig nagyon jól éreztük magunkat, s 10-15 ember ott is aludt.
A hangulat megtapasztalásához innen le lehet tölteni egy kis videot.
Még egy idevágó rövid sztori: az unokatesóm késõn jött Budakeszi felõl, s felvette vki. S mikor kiderult, h hová jön,
akkor az volt a reakció, "ja oda mész, ahonnan már délután az a jó zene szólt":))))

A csütörtök a romok eltakarításával és ügyintézéssel telt. Péntek estére meg egy fantasztikus búcsúvacsora maradt a Gundelben.
10 óra körül kezdtem neki a pakolásnak, s 2-re sikerült is befejezni, íme.

Ági vitt ki a reptérre, de kijöttek a szüleim és Anna is, sõt Gábor is kiugrott. A határon való átlépéskor rögtön fény derült az utolsó pillanatban való pakolás hátrányaira: a kis táskámba raktam a Leatherman-emet, amit el is akartak rögtön kobozni, s csak hosszas gyõzködés után sikerült meggyõzni õket, h ne vegyék már el a nem túl olcsó darabot. Azt mondta, h én nem mehetek vissza, õ nem viheti ki, más nem viheti ki (aki még nem jött át a fémdetektoron), s ha elveszik, akkor nem rakják félre, s többet nem látom. Végül sikerült meggyõzni, h nem omlik össze Ferihegy biztonsági rendszere, ha visszaviszem a határhoz, így Áginak oda tudtam adni.

A kapunál adtak egy új beszállókártyát, mondván, h business-re átraktak. (Valószínû azért, mert interkontinentális utas voltam.) Busszal vittek ki a Eurowings [Lufthansa partner] kisgépéhez. A hülye Budapest Airport-os már azt sem engedte, h a gép mellett telefonáljak, mondván, h megzavarom a gép berendezéseit, persze... A business osztály ezen a kis gépen nem sokat jelentett, csak, h az elsõ sorban ültem, elõször kaptam kaját, s még egy Time magazint is adtak.
Mellettem egy ELTE-s spanyol tanár ült, aki minden õszi szemesztert az USA-ban tanít. Jót beszélgettünk a világ nagy és kis dolgairól:))

Elég párás volt az idõ, de azért pár dologot sikerült lefotózni. Ferihegy 1.

Kõbánya Kispest

Népliget

Dréher sörgyárak

Örs vezér tere, Árkád, Gyakorló utca:))

Ufo, Puskás stadion, Keleti-pu, Lovi, temetõ, Koszorú utca:))

Ericsson, Science Park

Városliget, Hõsök tere, Andrássy út

Ezt találja ki mindenki!:)))

Ericsson, Laborc utca

Innen már jól látszik a Csepel sziget eleje is

Ez volt a refreshment az egy órás útra..

Már Németországban, lefelé menet

És megérkeztünk Münchenbe

Tényleg nem volt egy óriási madár, a mesternek is csak a kis ujja fért be a csomagokért:))

Kiszállás után már rögtön mehettem becheckolni a torontoi géphez, persze azért a sor végét megvárta, minek álljak ott feleslegesen...
Fura volt, h a biztonsági õr/rendõr, akit láttam a terminálon sétálni, végig a géppisztolyának a markolatán tartotta a kezét...

Ez az

A Lufthansa Star Alliance partnere az Air Canada üzemeltette a MUC-YYZ járatot.

Az utolsó elõtti sorban kaptam helyet. Mellettem egy iráni srác ült, aki építõmérnöknek ment tanulni Kanadába, mivel az USA-ba nem kapott vízumot, azt mondták, h kint maradna dolgozni, ezért nem adnak neki..jó duma.. (Iránba nem is tudott vízumot kérni, hanem Ankara-ba kellett mennie). Különben mielõtt dumáltunk azt hittem, h õ fogja eltéríteni a gépet:))) gyanúsan viselkedett, rögtön az indulás után vécére ment, stb:))) hiába a média tömegpszichozisa..:))))
Elõttem meg egy hülye olasz ült, aki nem tudott angolul, de hátra akarta dönteni a székét. Mondtam neki, h nem fér el a lábam ne tegye. Ennek ellenére megpróbálta, de nem sikerült neki:))))) Késõbb, amikor már eleget vigyorogtam, h mennyire felhúzta magát, s párszor mondtam neki, h 'Take it easy!' és 'Have fun!' utána hagytam, h egyetlen fokozatot hátra döntsön:)))

Minden üléspárra jutott egy telefon, de ennyire nem volt sürgõs.. Mondjuk a gps-t párszor beizzítottam az óceán felett, h merre járunk,
mert ezek csak béna filmeket adtak, s nem mutatták a helyzetet.
[a gps passzív eszköz, csak vesz, nem sugároz semmit, megjegyzem mielõtt vki ír a Lufthansának, h tiltsanak le a járataikról:)))]

Ez volt az utóétel nem sokkal leszállás elõtt, egy elég ehetetlen pizza. Különben kajával télleg a nyomába se érnek a Malévos kiszolgálásnak, hiába kértem bármit, nem volt nekik (s nem kértem nagyon extra dolgokat, csak pl. õszibarackos ice tea-t). Az utolsó elõtti sorban már nem lehetett választani a menübõl, csak ami maradt azt kell szeretni alapon osztottak. Ráadásul a stewardessek nagyon hülyék voltak: (big smile, de mögötte nagyon arrogánsak, idegesek), a hülye megcsinálta azt, h a vörös bort az iráni gyerek kezében lévõ pohárba töltötte ki, s persze, h lecsöpögtette az ingét, az én gatyámra is ment egy kicsi..

Aztán sok-sok óra repülés után elkezdtünk fékezni...

Majd a földeket is megláttuk..

Végül földet értünk. A torontoi repteret épp újítják fel, így elég kaotikusak voltak az állapotok.

A remélt fuvarból nem lett semmi, végül senki se jött ki értem, így Niagara Airbus shuttle-lel indultam az egyetem felé. Az autópályán péntek délutánnak megfelelõen hatalmas csúcsforgalom volt. A buszon nem voltunk túl sokan, de volt egy ír anyuka két kisgyerekével (ránézésre is látható volt, de mondták a kissrácnak, h énekeljen el egy ír dalt). Nagyon durva volt, mert a buszból megláttak egy nagy sárga m-betûs kajáldát, s azonnal felvillanyozódtak, s mondogatták, h 'mummy, mc donalds', s utána még tök sokáig dudoltak vmi reklámzenéjét.... Úgy látszik a 'Super size me' c. film nem túlozza el a helyzetet.
Az elsõ busz a kanadai Niagara Falls-ig vitt, itt felvett egy másik, aki Buffalo,NY-ig vitt. A határon mondom az officernek, h Magyarországról vagyok, erre mondja, h nézzem meg a névtábláját: 'Aranyosi' volt ráírva:)) Õ már nem tudott magyarul, de a szülei még igen. Egyébként a könnyen beengedtek, csak várakozni kellett, míg sorra kerültem.
Buffaloban a Sheraton Four point hotel mellett rakott ki a busz. Innen sajnos nem volt másik busz tovább, így taxival kellett mennem. Próbáltam hívni a helyi kapcsolatot, de nem sikerült elérni, így a recepciós hívott egy taxit. Megjött a taxis, de már az fura volt, h csak benézett a hallba, s intett, h menjek, s cipelhettem ki a 2 csomagomat, s én raktam is be a kocsiba. Ekkor jött az elsõ meglepetés, mert azt mondta, h ezekért majd külön kell fizetni. Mert különben 50 dollárban állapodtunk meg (elég messzire kellett menni, s késõ volt, s buszos is azt mondta, h kb ennyibe kerül majd). Ahogy beültem a kocsiba, õ is beült, és az összes ajtó bezárodott. Eszembe jutott, kérdezte még beszállás elõtt, h ugye nem ismerem a helyet, ahova megyek. A Bone collector c. film jutott eszembe, ahol a taxis a gyilkos:))))) S ráadasul nagyon antipatikus volt a sofõr, s végig telefonálgatott menet közben, h te ide mész, te meg oda, stb. Már az jutott eszembe, h szervezi a fogadóbizottságot, s azon gondolkoztam, h hogyan fogom legyûrni a megfelelõ pillanatban.:))))))) Ezután egy fizetõkapuhoz értünk (híd). Mondta, h majd ki kell fizetnem az 1usd-ot. Mondom, mi????? nincs benne az 50-ben? A válasza az volt, h nem kell, ha nem akarom... Anyád! Végül az egyetemre vitt, s nem próbált meg leszúrni sem:))), s nem fizettem neki egy centtel se többet mint 50 dollár, gondolom még így is jól járt..

A vincés rend egyeteme.

Szt Vince a körforgalomban:))

Kortárs installáció:)))))))
Szt Vince egy Niagara-s pullovert viselõ és egy black American diáknak mondja el intelmeit:)), s a tábla szerint ez egy emlékeztetõ
az egyetemi közösségnek, h kövessék ezen szent ember példáját, s valósítsák meg értékeit.

A campus elég jó helyen fekszik. A háttérben a vízesésbõl érkezõ Niagara folyó látható.
Elõtérben, pedig oktatási épület (St Vincent Hall), templom, kantin (Clet Dining Hall) látható.

A Varsity village V. házában (George H. Kennedy House) szállásoltak el. Ezekben a házakban (6 db van) nemzetköziek és felsõbb évesek laknak. Este 11-kor, mikor megérkeztem sikerült bejutnom, az akkor még üresen álló szobámba, de kulcsot nem tudtak adni. Sajna szombaton is zárva volt a Housing office, így egész idõ alatt nyitva volt az ajtóm, s mindig várnom kellett, h egyáltalán a házba is be tudjak jutni. Vasárnap délelõtt aztán sikerült megszerezni a kulcsokat, s az id kártyát.

Varsity village

A szobám még egyetlen lakóval. Rutinos koleszosként kilõttem a legjobb ágyat, asztalt szekrényt.:)) Van a szobában telefon és szélessávú internet is!

Ez a gradrób

Aztán, amíg vasárnap misén voltam megjött a 2 szobatársam. Az az igazság, h 3 embernek már nagyon kicsi a szoba, de hát ez van. Brandon és Dave a srácok nevei, s Accounting-ot, ill. Marketing-et tanulnak, de undergrad-ek. Rögtön át is rendeztek a szobát, mert szétszedték az emeleteságyat, mondván, h a srác idõnként leesik ilyenekrõl, tõlem... Meg egyebként is ezer dolgot hoztak, a hûtõtõl a ventillátorig egy csomó mindent. Jó srácoknak néznek ki, s a szülõk is tök jó fejek. Dave anyukája, amikor elbúcsúztunk, mondta, h ha vmit nem tud elküldeni a mamám otthonról, olyan messzirõl, akkor szoljak neki, mert gondoskodik róla:)))) Elsõ este már el is hivtak partizni a srácok, s buliztunk egy nagyot.:))

Küldtek egy csomó levelet az egyetemrõl, de azt elfelejtettek említeni, h ágynemût, meg ilyesmit hozni kell, még jó h volt nálam hálózsák elsõ este. Így másnap elindultam a Wal Martba bevásárolni. A kb. 10 percnyi vezetésre lévõ utat 1.5 óra alatt sikerült megtenni két busszal. Mondjuk odafelé nem kellett fizetnem, mert elbeszélgettem a sofõrrel, s azt mondta, h ne fizessek, sõt adott jegyet a másik buszra is:))) Itt sikerült bevásárolni olyan dolgokat, mint lepedõk, pléd, kispárna, kislámpa, virágok. A Wal Mart után még átmentem az Office Max-be, h átalakítót szerezzek a laptomhoz, de végül csak a Radioshack-ben kaptam. Ezután állok a buszmegállóban, de a házból az egyik gyerek észrevett, s hazahozott. Õ a házfelelõs (RA - Resident Assistant). Jellemzõ a jófejségére, h amikor megjöttem tökre segítõkész volt, adott egy üveg ásványvizet, meg vmi snack-et is akart adni, csak úgy welcome drinknek es snacknek.