Családlátogatás Montrealban

2005. november 23 - 27.

Hazautazás előtt még mindenképp szerettünk volna sort keríteni egy dologra:
meglátogatni a montreáli rokonaimat, apai nagyapám két testvérének a családjait.
Erre a hálaadás napi szünetet szemeltük, bár így le kellett mondanunk a pulykáról
(a kanadaiak egy hónappal korábban ünneplik), de azt hiszem ezt egyáltalán nem
bántuk meg:)) A terv az volt, hogy szerda délután leautózunk Montrealba, ott alszunk,
majd onnan továbbmegyünk Quebec City-be, egy ismerőst meglátogatni, majd vissza
Montreal-ba egy napra, s hazafelé még megállunk Ottawa-ban, Kanada fővárosában.




Mi hoztuk meg a telet a Quebec-ieknek. Mielőtt mentünk volna, szokatlanul
jó idejük volt. Montreal-ba még simán elértünk, de másnap, amikor Quebec City
felé indultunk tovább, ilyen idő fogadott minket. 1535-ben Jacques Quartier
járt első európaiként erre, a mai Montreal környékén arany után kutatva.
Ő, a szponzora, I Ferenc francia király után (már akkor is ez számított:))
Mont Royal-nak nevezte el az itt található hegyet, ami más kiejtés szerint Mont Real.
Innen jön a mai város neve.





Szevasz, Ági voltam..:)))

Quebec kanada legnagyobb tartománya, de csak területileg, mert népességre
csak a második Ontario után. A hivatalos nyelv a francia, s könnyebb is így
megértetned magad, mint angollal. A quebeciek, vagy Quebecois(e)-k, ahogy
ők magukat hívják, között nagyon sokan a Kanadától való elszakadás hívei.
Ma is meglévő állandó feszültség van a jelentős számú elszakadás-párti, ill.
maradás-párti között. A rendszámtáblákon is az található, hogy Je me souviens,
ami azt jelenti, hogy emlékszünk.




Quebec City Quebec fővárosa. Az 1608-ban alapított város jellegében hasonlít egy
kicsit Budapesthez: a város közepén lévő dombra épült vár, régi városrész található
itt is, ahonnan siklóval lehet lemenni a Szt. Lőrinc folyó partjára. Hogy mennyire élő
dolog a quebec-i szeparatizmus, az is mutatja, hogy a város határában, az autópálya
mellett lévő táblákra az van kiírva, hogy Quebec City, the Nation's Capital. Holott
Ottawa Kanada fővárosa.
Korcsolyapálya az egyik régi városkapu mellett.




Nagyon hangulatos, európai jellegű a régi városrész




A hó csak esett,..




s esett..




Quebec City-ben Sophie-éknal laktunk a belvárosban. Sophie francia, s egy
félévet tanult a Niagara Egyetemen, ahol én is. Miután hazament nem bírta
sokáig otthon, s jött vissza a barátjához Kanadába. Különben teljesen Franciaországban
éreztük magunkat: elmentünk vettünk baguette-t és salátát, s az volt a vacsora
raviolival.




Másnap délelőtt sétáltunk egy nagyot a belvárosban




A belváros közepén magasodik a Château Frontenac. Ez az 1800-as évek végén
épített hotel, Quebec City egyik fő látványossága.




A bejárat




A legszívósabb árusok még ilyenkor is a vártán..




A várból háznak álcázott lépcsőn mentünk le




a Quartier Petit Champlain-be... Ez olyan, mintha a prágai aranyművesek utcáját
keresztezték volna egy francia utcával.




Innen látható a sikló is, ami az érdekesség kedvéért egy házba megy be..:))














Tiszta Franciaország




Ügyesen lekezelték az üres tűzfalakat..









Notre Dame de Quebec bazilika, ami állítólag az Újvilág első bazilikája..









Aztán délután visszamentünk Montreal-ba, s másnap a város felfedezésére indultunk
A Szent József Oratórium
A bazilika kupolája a Szent Péter bazilika után a második legnagyobb a világon.
Egyben Kanada legnagyobb temploma. André testvér kezdte el építtetni, aki Kanada
egyik legnagyobb szentje.









Hegyre épült a város közepén.














Nagynéném és nagybátyjám vezettek minket körbe a városban




Óváros




A pénzügyi negyed ufokapuval:))




A látogatók (emlékeztek még erre a csehszlovák filmsorozatra, ahol
Lada Niva-val jöttek az idegenek??:)) most ezzel jöttek(ünk)




Ott fent..




A pillangó









A tűzkút előtt:))




Este meg vacsorázni mentünk a rokonokkal.. aznap este volt U2 koncert, így sokat
játszotta a dj a számaikat




Nagybácsik




Apám unokatesói




Másnap, vasárnap volt, így hazaindulás előtt elmentünk a magyar templomba









Quebgrois:))




Elmentünk a közeli bevásárlóközpontba szétnézni




Az első fotót még kibírtuk a jóöreg mikulással,




de a másodikat már nem..




Volt szerencsénk találkozni a nagypapám testvérével is, Ica nénivel.




Aztán sajnos indulni kellett hazafelé




A búcsúhoz még a nap is kisütött!:)




Hazafelé menet megálltunk Ottawa-ban. Két város vetélkedett a kanadai főváros címéért:
Montreal és Toronto. A kanadaiak okosan a kettő között féluton fekvő kisvárost
Ottawa-t tették meg végül fővárosnak. Ma ez a kormányzati központ rengeteg
hivatallal.
Terry Fox 1980-ban keresztül szerette volna futni Kanadát műlábbal a rákkutatás
támogatása érdekében. Több mint 5300 km-re jutott az Atlanti-óceán partjáról, amikor
legyőzte a rák. A futását, ő a "Remény maratonjának" hívta.




A kanadai parlament




Annyira komoly a biztonság, hogy simán be tudtunk menni az épületbe még este
hat után is, nem volt körbekerítve, bezárva. Mondjuk messzire nem jutottunk,
mert ott volt már egy őr, de egy pár fotót csinálhattunk. Összehasonlításképp
a nem messze lévő USA követséget kb. 100-szor jobban védik..









Megnéztük a változatosság kedvéért Notre Dame-nak hívott katedrálist is.









Ez a már emlegetett USA követség




Ha ezt nálunk megcsinálnák, lenne kiabálás..




Végül néhány zárókép az utolsó napról, hazaindulás előtt közvetlenül




Reggeli a Tim Hortons-ban




A reptérre menet beugrottunk az Anchor bárba, s így a reptéren
Buffalo chickenwings-et ebédelhettünk.




S aztán Philly-n keresztül elhagytuk az amerikai kontinenst..


Vége





Főoldalra