Út a Nagy kanyonba

2005. augusztus 31. - szeptember 4.



Először is megpróbálom összefoglalni az út tanulságait: :)


na de lássuk a részleteket..




Budapesti indulás




Kőbánya Városközpont és Népliget




Kossuth Lajos utca az Erzsébet-híddal




Mindenki keresse meg a saját házát, ha épp erre lakik:)




Palatinus vs. Sportuszoda




Elhagytuk a francia partvonalat




S íme a ködös Albion




Majd innen egy nagy ugrás (nem a Sugár:)), s máris Philladelphia-ban, vagy
ahogy errefelé ismerik Philly-ben vagyunk. Liberty Bell és Independence Hall,
s persze a híres Philly cheesesteak..:)) Mi egyiket se próbáltuk ki, inkább
várjuk a Chicago-i csatlakozásunkat. Mivel ez egy külön jegy, ezért újra
be kellett checkolni, s vmilyen paraméterek alapján rákerültünk a külön
ellenőrízendők listájara. (SSSS van nyomtatva a boarding pass-re).
Külön kell leadni a böröndöket, majd külön sorba állni, ahol
kézi fémdetektor, motozás, majd a kézitáskák átvizsgálása egyenként a
szemünk előtt (szerencsére a testüreg vizsgálattól eltekintettek).




Mivel volt időnk, s memóriánk, próbáltam végigkövetni a repülőgép felkészítését.
A középen álló fickó integet a kapitánynak, hogy hol húzza be a féket.




Majd ráközelítik a folyosót és a fickó ráteszi a generátort a gépre.




A poggyászosok már készenlétben állnak, először a business utasok csomagját viszik külön kocsival




A "valet-csomagok", amit a beszállásnál vesznek el a gép ajtajánál, s aztán
leszállás után ott vissza is adnak (pl. babakocsi, vagy kis gépen nagy csomag)




Jön a kerozin, s a kapitány is, aki csekkolja, hogy azt kap-e és annyit, amit kért.




Majd ráteszik a kigurító rudat




Minden gépnek van sajátja




Majd a szippantós autó




Végül a kajás




Pár óra repülés után Las Vegas-ban értünk földet, ahol felvettük
a bérelt autót, majd bementünk a városba pár órára.
Balra ez a Venetian Casino




Ahol még gondolázni is lehet, sőt az adott esetben még női, vagy
fekete gondolás még 'O Solemio'-zik is hangosan, s miután kiszálltak
a vendégek csekkolja az ülést a jattért..:))




Hát ezek a srácok nem a 'self parking'-ban szoktak megállni, ahol mi..:))




Treasure Island Casino, ahol esténként nagy kalózos show látható..









'Trendi' diszkó a TI aljában




Wynn, a legújabb, s legdrágább, s tán leggiccsesebb kaszinó a strip-en




Mi pár óra után autóba szálltunk, s elindultunk igazi célunk felé..
Utah-ig meg se álltunk







Végre kaktuszok:))




A Zion nemzeti park volt utunk első állomása. Hatalmas vörös sziklák, óriási kanyonok.
A parkba csak a túrabuszokkal lehet bejutni.




Jó meleg volt az idő..




A Zion Lodge-ig buszoztunk, de itt leszálltunk,
hogy megnézzük a Smaragd tavacskákat, vagy inkább pocsolyákat..




Azoknak a hegyeknek a lábához kell felmenni




Felkészültünk az útra, én is meghúztam a bokafogóm tépőzárait:))




Átkeltünk a kishídon




A melegtől már nem tudtam, hogy mit csinálok..:))




Az út apró vízesések mögött vezetett




Íme az alsó tengerszem




Ez meg a felső




A felsőtől felnézve ezt láttuk..Errefelé elég sokan másznak sziklát,
csak tavasszal és ősszel, mert ilyenkor nagyon meleg van




Aztán elindultunk lefelé, mert kezdtünk kissé szomjasak lenni..




Még elautóbuszoztunk az út végére, a Temple of Sinawava-hoz.




Majd továbbmentünk a csodás 9-es úton, amott természetes színházterem:))






Ilyen helyeken autóztunk..




Tettünk egy kis kitérőt a Coral Pink Sand Dunes állami parkhoz, de megérte. Szelek építette sivatagot találtunk a zöld hegyek között..




A kilátóterasztól szerencsére tovább lehetett jönni




Gyík iszkolhatott erre..




A Bryce-kanyon volt a következő állomásunk.. Már a 12-es útra ráfordulva
gyanúsan szép helyeket találtunk..




Ez volt a bérelt autónk, egy Hyundai Accent




Áltermészetes híd




Híd előttem, híd mögöttem, Isten tudja honnan jöttem..:))




Vörös sziklák,




Fehér sziklák.. Nagyon változatos, s hirtelen változó volt a táj




Voila, a Bryce-kanyon..




"Ez olyan szép, hogy nem hiszem el!!"




Gyorsan csináljunk egy fotót, mielőtt eltűnik..




Nézd azt a csajt!!




Nem rossz!:))




Víz, levegő, szél, nagy hőmérséklet ingadozások közös munkája hozta létre
ezt a gyönyörű amfiteátrumot.




Ezt nevezem..




Laokoon-csoport:))




Ez most kicsi, vagy nagy? A jól válaszolók között egy túrórudit sorsolunk ki:))




A kép közepén látható Királynő kertje felé indultunk lefelé (Queen's Garden)




Akkor még nem tudtuk, hogy ő igaziból Jabba:))




Az udvarhölgyek..




A gyerekek..




A háremőrök




Ezen az ösvényen jöttünk le,




s arra mentünk tovább..




A méretek érzékeltetésére Ági is szerepel a képen:))




Más kilátópontokból is megnéztük az amfiteátrumot (Sunset, Sunrise, Bryce points)














Mint egy hatalmas gótikus templom oldalhajói..




Na mit kapjak le?:))




Sok nyugdíjas turista volt, a fiatalok már elmaradoztak lévén már szeptember




Már jól az éjszakában egy nevenincs kisváros benzinkútjánál "szálltunk meg"..
Másnap korán továbbindulva, folytatódott a csodálatos táj




Ott lent a völgyben ment tovább az út..




Hatalmas, de kevésbé híres kanyonok mellett haladtunk..




Egy kis településen megálltunk az Anaszázi indiánok volt települését megnézni.
Ők voltak a Mesa Verde nemzeti park területén, s nem tudunk túl sokat róluk..
Rekonstruált ház









Ezek az eredeti romok, a földből kilógó égett fadarabok voltak a tapasztott
oldalfalak merevítői, minden szoba közepén tűzhely..




Földkunyhó.. Ők már akkor tudták, hogy így kevesebb a rezsi télen..:))




Indián játékok




Erre utaltam az elején, hogy van ami a valóságban is létezik nemcsak a mesében:))




A Capitol Reef nemzeti park felé haladva csodás, vörös-sziklás táj akadt az utunkba
Így görbüljek meg, ha nem igaz:))




Nézz körbe nyugodtan..




Megálltunk körbenézni pár mérfölddel lejjebb




Íme kicsiben..




És nagyban is..




De ez se rossz..




Többször mászkáltak át őzek elöttünk, de ők még meg is álltak megnézni minket..




A Capitol Reef parkban (sajna) nem tudtunk sok időt tölteni, csak pár helyen tudtunk megállni




De nagyon változatos volt a vörös szikláktól, a fehéren át a szürkéig mindenféle megtalálható arra







Utah-ban a főutakat számunkra érthetetlen okból kaptárban jelölik..




Az Arches nemzeti park volt a következő célpont.. az ilyen hosszú, egyenes,
autó (és rendőr) -mentes utakon jól lehetett haladni.. Pestiesen szólva toltuk neki a kilóhatvanat..:))




Az Arches nemzeti parkban irdatlan hőség fogadott minket.. Ez (is) egy hatalmas park, kb. 35 km-ert
autóztunk a túlsó végéig.. S legtöbbször elég jókat kell túrázni a látványoságokig, de megéri...Talán:))
Ez a Landscape Arch




Ott is van egy fent..




Hatalmas nyílt területek..




Ez a leghíresebb, a Delicate Arch.. hát tényleg elég delikát..




Ez meg a környezete félig zárt lencsevédő mellett..









Ezek az ablakok..Az északi és a déli.. Vajon miért?:))









Ez a Balanced Rock




Monumentális




Lent a parkolóban állt három elmaszkolt tesztautó.. próbáltam kideríteni mik ezek,
de minden azonosítójuk el volt tüntetve, de a kocsikban csomó japán feliratú
cetli volt.."valószínű nem General Motors lehet" - gondolta Stirlitz:))




Aztán tovább mentünk, de az eső lába már lógott, nem soká belénk is rugott:))




Elmentünk megnézni a Newspaper Rock-ot, több mint 300 ősi indián graffitivel..




Mondtam, hogy az indiánok is ismerték már a kistehenet!!:))




Ezt le kell fotózni..:))




Még a Monunment Valley bejáratánál lévő Mexican Hat nevű településig mentünk el,
s egy templom előtti parkolóban aludtunk.. Reggel kiderült, hogy honnan kapta
a település a nevét.. Az itt elő sok kalapos mexikóiról.. na jó just kiddin':))




Hombre a kelő nap fényében..




És aztán megpillantottuk a Monument Valley-t




Ez Navajo terület..






Gyönyörű vidék




Egy csomó párházas településsel




'homokozóba épített' játszótér..





Az ott Kayenta a Monument Valley túlsó vége





Színház is van itt!




Megálltunk reggelizni egy indián étteremben, ahol abszolút sztenderd amerikai kaját adtak..




De végülis belülről nem volt vészesen giccses, s a felszolgáló is indián volt..




Ehető volt:))




Igen azt a chipset is a reggelihez adták, de nekünk nem csúszott le..




Felhívtam az autókölcsönzőt, hogy elmehetek az autóval Four Corners-be? (4 állam közös határpontja)
De nem tudták, hogy milyen helyről beszélek, s mondták az a lényeg, hogy ne vigyem ki az államból..
Úgy béreltük a kocsit, hogy csak Nevada, California, Utah és Arizona államokban lehet használni.
Ezért is vettük ki a programból Mesa Verde-t. A gond az, hogy nemcsak meg kell ígérni ezt, hanem
azzal hülyítettek, hogy GPS is van a kocsiban, s ha kiviszem, akkor minden napra rátesznek +$100
(kb $20-at fizettünk különben érte naponta), s 99 centet a futott mérföldenként..




A gond csak az volt, hogy nem volt kiírva, hogy Arizona vége, s Welcome to New Mexico.
Így kb 1 mérföldet autóztunk a megadott területen kívül. De amint rájöttünk, hogy
hol járunk, visszafordultunk, átmentünk az államhatáron (a tábla a képen), letettük
a kocsit, s úgy gyalogoltunk vissza. S innentől kezdve reménykedtünk, hogy a mintavételi
idő elég nagy legyen, meg ne legyen túl jó a GPS pontossága.




Ott lesz




Pontban itt!




Utána indultunk vissza nyugatra. Már Kayenta után jártunk, amikor megláttunk egy táblát, hogy
balra Navajo Monument..S nagyon megérte.. Errefelé is a Mesa Verde nemzeti
parkban látható sziklába vájt településhez hasonló látható




Az egész kanyon




Nagyon jó, mert a kilátóponthoz levezető ösvény mellett táblák vannak,
amelyek leírják, hogy az épp ott látható növény (pl. egy jukka, vagy
egy kaktusz), melyik részét mire használták az indiánok..




Olyan gyorsan örli az Ági a magvakát, hogy már világít a háta:))




Erről írtam, hogy nem minden indián jófej.. tessék nézni a bal kezét..:)




Aztán Page felé fordítottuk a szekeret, hogy megnézzük a nagyon szuper
Antilop-kanyonokat.. de sajna túl későn értünk oda, meg a nap se sütött,
s így nem volt értelme bemenni.. meg az indiánok (ez is Navajo terület),
egyébként is jól le akartak húzni, mert belépőt kell fizetni, s kötelező
a 20+ dolláros túravezetés..




Inkább megnéztük a Powell gátat belülről, ez is a Colorado folyón van,
ami átfolyik a Grand-kanyonon ezután, majd a túloldalán van a Hoover-gát.




A sziklákon látszik, hogy elég alacsony a vízszint..




Page városa az erőmű építésekor jött létre az 50-es évek második felében.
Vicces mert a város szélen ki van írva, hogy milyen felekezetek templomai
találhatók itt meg, ill. hány étterem, söröző meg egyéb szolgáltatóegység
található a városban. S tudatos városfejlesztés lehetett, mert a templomok
tényleg egymás mellett sorakoznak egy körúton.




Ő volt a túravezető




A turbinák




Alulra füvet ültettek, mert az ott lévő nedvesség miatt nem kell locsolni egyáltalán...
meg állítólag a földben alatt vannak a turbinákhoz vezető csövek, amiket a rázkodásuk
miatt nem lehetett lebetonozni, s ezért kavics/föld-ágyakba rakták őket..




Kisétáltunk a Patkó-kanyont is megnézni..




Majd a Grand-kanyon felé vettük az irányt..




Egy csomó bódéváros figyel az út mellett, ahol (jó esetben indiánok készítette) indián
(s nem kínaiak-barkácsolta) szuveníreket lehet kapni




Csodálatos kanyon angol pázsittal a tetején :)) a Grand-kanyon közvetlen szomszédságában (talán a része ez is?)




És megérkeztünk, ez már a Desert Point kilátója




S pont elcsíptük a naplementét




De még épp le lehet látni alulra, ahol a Colorado folyó kanyarog








Aztán a nap leballag az égről




Még egy naplementés közösfotót is kell:)) (A vaku sajna elfelejtődött)




Másnap reggel nagyon korán újra a parkban vagyunk, mert szeretnénk látni azt is, hogy
hogyan kell fel a nap.. Úgy tűnik, rajtunk kívül még elég sokan kiváncsiak erre,
(egyébként Labor Day hétvége van, ami Amerikában a munka ünnepe, szeptember 5-e). A kép bal szélén
látható a sok kis fej, nekünk szerencsére sikerült egy elég jó helyre kimászni, ahol
nincs előttünk senki, s az állványnak is van helye..





Végül a várakozásunk megtermi gyümölcsét..




Itt még jobban látható, hogy mennyien voltak, s ilyenkorra már annyian lettek,
hogy elénk is jutott pár japcsi





Egy napfelkeltés fotó is kéne..:))




Egyre jobban lehet lelátni, minden komolyabb sziklának van neve..
Pl. középen azt hiszem, hogy Izisz temploma látható




Sétáltunk a kanyon déli peremén (South Rim)




Vigyázz! Tűz!!:))




Be lehet nézni, hogy mi hol van, csak beállítod, s belenézel..
















Egy Maseratti-találkozó lehetett, mert nagyon sok, mindenféle évjáratú parkolt itt




Azért egy Ferrari is idekeveredett.. Wynn-es rendszáma volt (a legújabb kaszinó Vegasban).
Extra szolgáltatás VIP vendégeknek?




Átlátszó motorháztető..




Aztán megnéztük még az Grand-kanyonos IMAX filmet, ami a kanyon történetéről
szólt, s nagyon frankó volt! Utána viszont indulni kellett, mert este
indult a gépünk Vegasból, ami még azért odébb volt..
Útközben egy pár mérföldre letértünk az autópályáról a régi 66-os út kedvéért.




A 66-os úton..:))




Egy kissé építenek az oldszkúl érzésre..




Pl. Elvis ül a rózsaszín Caddy végénél:))




Majd átvágtunk a sivatagon Nevada felé




A két állam határán található a Hoover-gát, ami a világ legnagyobb gátjainak egyike.
A behajtásnál ellenőrzőpontok vannak, s a személyautónál nagyobbakat meg is nézik,
mivel a főút a gát tetején halad át, s nem nagyon szeretnék, ha vki egy kevés tnt-vel
egy kis vizet eresztene le, s kikapcsolná fél California áramellátását..
De már építik a hídat, ami kiváltja a gáton lévő utat.
A Labor Day miatt itt is hihetetlenül sokan voltak.. meg ez a legközelebbi látványosság
Las Vegashoz. Azért itt is elmentünk a túrára.




A turbinák.. Vicces, mert a kép jobb alsó sarkában látható egy nagyon kis turbina,
ami az erőmű és a környező turistalétesítmények áramellátását biztosítja




Mivel két állam határán van a folyó ezért mind a nevadai, mind az arizonai oldalon van 8-8 turbina




Az oszlopkat megdöntötték, mert esős időben a vastartalmú közettel gondok lennének, ha túl közel mennének a vezetékek..




Mondtam, hogy van olyan állam, aminek lenyugvó vöröscsillag a zászlaja:))




Visszaértünk Vegasba, s van még kis időnk körbenézni, de sajna a toronyba
most se jutunk fel a tömeg miatt.. Ez a Mirage recepciója, hatalmas akváriummal
a háttérben.




Meg szerettük volna nézni a kalózos show-t, meg persze néhány más ember is:))
de az utolsó pillanatban lefújták az erős szél miatt..:((




Aztán felültünk a repcsire, s Chicago-n át Buffaloba repültünk.. Ez a kihalt belváros..


A főoldalra - Niagara dosszié